Vannak olyan törvények, amelyeknek van egy szakasza, amely szerint "a cselekmény bármilyen megsértését ... bünteti." de az INA nem tartozik közéjük. Általánosságban elmondható, hogy a kivetés módja a következő lenne:

(1) megtagadják a belépést egy induló kereskedelmi repülőgépre vagy hajóra (amelyet az érintett magánvállalkozások érvényesítenek a Közlekedési Minisztérium rendelkezései szerint, hogy a magánszféra a vállalkozásokat szankcionálhatják, ha nem tartják be), és

(2) feltételezéseket fogalmaznak meg például azon törvények ésszerűségével kapcsolatban, amelyek előírják, hogy valakinek útlevelet kell hoznia a nagykövetséghez való hozzáférés biztosítása érdekében.

Az egyik oka annak, hogy büntetést nem állapítanak meg, az az, hogy e törvény alkotmányossága kétséges. Az utazások földrajzi korlátozásai bizonyos esetekben alkotmányosak maradtak bizonyos országokban és a háború idején is, de még akkor is szigorúan értelmezik őket. De egyetlen esetben sem tartotta be azt a korlátozást, amelyet olyan országba utaznak, amelyre a földrajzi korlátozások nem vonatkoznak.

Hasonlóképpen kétlem, hogy az a rendelkezés, amely megtagadja az amerikai állampolgárok útlevel nélküli beutazását, még a háborút, ma is fenntartanák.

Például a 215 (b) pont szűk felépítést kapott (elutasítva a büntetőeljárást, amikor valaki Kubába ment és harmadik országon keresztül tért vissza, miközben érvényes amerikai útlevéllel rendelkezett) részben az alkotmányos utazási jog aggodalma miatt. USA v. Laub 385 U.S. 475, 481 (1967). Lásd még Lásd: L. Tribe, AMERIKAI ALKOTMÁNYOS JOG 15-15. §, 957 n.22 (1978) (azzal érvelve, hogy „a Zemelben jóváhagyott hatalomnak a legkülönlegesebb helyzetekre kell korlátozódnia”). A háttér lásd pl .: Külföldi utazáshoz való jog, 98 Harv. L. Rev. 184, 195 (1984) (névtelenül közzétett hallgatói feljegyzés) és Thomas E. Laursen, A külföldi utazások alkotmányos védelme, 81 Colum. L. Rev. 902 (1981).

Az állampolgárok alapvető joga az, hogy belépjenek a saját országukba, hogy ne legyen hontalan olyan hely nélkül, ahol törvényesen lehet, és ezt az elemzést a törvény most jobban kidolgozta, mint 1967-ben.

Alternatív megoldásként alkalmazhat-e egy bíró törvényes alapon büntetést (a cselekmény jogellenesnek minősítésén túl)?

Történelmileg egyes amerikai államok biztosították ezt a hatóságot, amely hatalomnak nevezték, hogy büntetést szabjon ki "köztörvényes bűncselekmények" miatt, és vannak olyanok, amelyek még mindig így vannak, és vannak olyanok, mint például Michigan, amelyek nem határozzák meg azokat a kulcsfontosságú bűncselekményeket, amelyek a közös jog szerint bűncselekmények voltak, mint például a gyilkosság, kivéve az ítélkezési gyakorlatot, és egyszerűen törvényileg állapít meg büntetéseket ezekért az egyébként nem meghatározott bűncselekményekért. A közelmúltban 1947-ben az Egyesült Államok államainak többségében volt legalább néhány köztörvényes bűncselekmény. Sok állam kodifikálta büntető törvényeit a hatvanas évek büntető törvénykönyvének nyomán, annak ellenére, hogy az összes állam alkalmazkodott a helyi szükségleteihez, és csak az államok kisebbsége fogadott el büntető törvénykönyvet ennek alapján. A Büntető Törvénykönyv mintája megkönnyítette a korábban rosszul meghatározott és hatalmas jogalkotási feladat átgondolását, amely egy ambiciózusabb reformista törvényhozók számára kezelhetőbb és végesebb projektgé vált (ez a szemlélet és megközelítés az Egyesült Államokban az 1960-as évek végén az állami törvényhozásokban általános volt). és az 1970-es évek eleje).

De a szövetségi igazságszolgáltatásnak soha nem volt ilyen jogköre (amint azt az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 1812-ben, alig 23 évvel a jelenlegi alkotmány elfogadása után hivatalosan meghatározta), részben azért, mert a szövetségi kormány nem rendelkezik plenáris jogalkotói hatáskörrel minden ügyben, és a szövetségi bíróságok szintén korlátozott hatáskörű bíróságok (míg az összes vagy szinte minden állam rendelkezik legalább egy általános joghatósággal rendelkező bírósággal, amely bármely olyan ügyet elbírálhat, amelynek kezelésére egyetlen más bíróság sem rendelkezik).

A Wikipédiából:

Az az elképzelés, hogy a köztörvényes bűncselekmények a szövetségi államokban érvényesíthetők a bíróságokat alkotmányellenesnek találta az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága az Egyesült Államok kontra Hudson és Goodwin, 11 amerikai egyesült államokbeli 32 (1812). Egyesek azzal érveltek, hogy nincsenek összhangban az utólagos törvények tilalmával.

Állami szinten a helyzet változó. Egyes államok, például New Jersey, megszüntették a köztörvényes bűncselekményeket (lásd: State v. Palendrano), míg mások úgy döntöttek, hogy továbbra is elismerik őket. Egyes államokban sok bűncselekmény elemeit többnyire vagy teljes egészében a közjog, azaz előzetes bírósági határozatok határozzák meg. Például Michigan büntető törvénykönyve nem határozza meg a gyilkosság bűntettét: míg a gyilkosság büntetései törvényben vannak meghatározva, a gyilkosság tényleges elemeit és azok jelentését teljes egészében meghatározza az ítélkezési gyakorlat.

Az Ön által említett törvény nem szab büntetést, mivel az elképzelések a nyugati félteke utazási kezdeményezésének részei, és vannak olyan törvények, amelyek az útlevelekkel foglalkoznak, amelyek büntetést írnak elő. https://www.cbp.gov/travel/us-citizens/western-hemisphere-travel-initiative

A nyugati félteke utazási kezdeményezése megköveteli, hogy az Egyesült Államok összes állampolgára és az országot elhagyó lakos visszatérési útján érvényes amerikai útlevelet mutat be az amerikai vámtisztviselőknek. https://traveltips.usatoday.com/passport-requirements-leaving-us-21007.html

A cél annak nyomon követése, hogy ki az Egyesült Államokba érkezik, és a kormány elég sokáig kérdezhet téged vagy őrizetbe vehet, hogy igazolja-e az állampolgárságodat, amikor újból belépsz az Egyesült Államokba.

Ha a belépni próbáló személy valóban állampolgár, akkor valószínűleg nem további lépéseket fognak tenni, de ha nem lennének erről törvények, a kormánynak nem lenne joga átvilágítani az embereket és kiszűrni azokat, akik kárt okoznak. Lásd Jairam úr válaszát, amely az itt idézett törvényt idézi: https://www.avvo.com/legal-answers/do-i-need-the-us-passport-to-leave-the-country--1971846.html

Lásd még ezt a választ a Stack Exchange Utazás szakaszában, amely szintén idézi az Ön által meghozott törvényt.

Mekkora a maximális büntetés e szabályok megsértése esetén?

• Nincs ilyen. https://travel.stackexchange.com/questions/85389/what-is-the-penalty-for-us-citizens-entering-leaving-the-us-on-a-foreign-passpor

(Igen, tudom, hogy te vagy az.;))

Miután elolvastam azt a megjegyzést, amely nem volt ott, amikor elkezdtem az eredeti válaszomat , Úgy látom, átfogó általános képet akartál kapni arról, hogy alkalmazható-e büntetés a büntetőjogban, ha a törvény nem határoz meg büntetést.

Azok a törvények, amelyek nem írnak elő külön büntetést, nem bűncselekmények. Ahhoz, hogy a szövetségi törvények szerint bűncselekménynek lehessen tekinteni, a bűncselekményt az itt felsorolt ​​kategóriák egyikébe kell sorolni: https://en.wikipedia.org/wiki/Classes_of_offenses_under_United_States_federal_law

A szövetségi bíróságokon vádemeléssel terhelik. Ez azt jelenti, hogy az ügyet egy nagy esküdtszék elé terjesztik, és a nagy esküdtszék eldönti, hogy fel lehet-e terhelni. Ahhoz, hogy az ügyet a nagybírói testület elé terjessze, az ügyészségnek egy meghatározott bűncselekmény megsértését kell állítania, ezért az ügyészségnek nem áll módjában más törvényeket megsérteni, mint például az Ön által idézett büntetést. https://www.justice.gov/usao/justice-101/charging vádat emel, de a bíró továbbra is csak arra alapozhatja döntését, hogy elkövetett-e egy meghatározott bűncselekményt